Olajburkolat ismerete

Az olajház egy acélcső, amelyet az olaj- és gázkutak kútfalának megtámasztására használnak, hogy biztosítsák a teljes olajkút normál működését a fúrási folyamat során és a befejezést követően. Mindegyik kút több réteg burkolatot használ a különböző fúrási mélységek és geológiai viszonyok alapján. Cementet kell használni a burkolat cementálásához, miután leengedték a kútba. Ellentétben az olajcsövekkel és fúrócsövekkel, ez nem használható fel újra, és egyszer-elhasználható anyag. Ezért a burkolat fogyasztása az összes olajkútcső több mint 70%-át teszi ki.
A speciális olajcsöveket elsősorban olaj- és gázkutak fúrására, valamint olaj- és gázszállításra használják. Tartalmazza az olajfúró csövet, az olajházat és az olajszivattyúcsövet. Az olajfúró csövet főként fúróperemek és fúrószárak csatlakoztatására, valamint a fúrási teljesítmény továbbítására használják. Az olajburkolatot elsősorban a kút falának alátámasztására használják a fúrási folyamat során, és a kút befejezése után, hogy biztosítsák a fúrási folyamatot és a teljes olajkút normál működését a befejezés után. A szivattyúcső elsősorban olajat és gázt szállít az olajkút aljáról a felszínre.
Az olajburkolat a mentőöv az olajkutak működésének fenntartásához. A különböző geológiai viszonyok és a bonyolult feszültségviszonyok miatt a fúrás, a húzó-, nyomó-, hajlító- és csavarófeszültségek átfogóan hatnak a csőtestre, ami magasabb követelményeket támaszt magának a burkolatnak a minőségével szemben. Ha maga a burkolat valamilyen oknál fogva megsérül, az egész kút termelése csökkenhet, vagy akár selejtezhető is.
Az acél szilárdsága szerint a burkolat különböző acélminőségekre osztható, nevezetesen J55, K55, N80, L80, C90, T95, P110, Q125, V150 stb. A különböző kútviszonyok és kútmélységek különböző acélminőségeket igényelnek. Korrozív környezetben magának a burkolatnak is korrózióállósággal kell rendelkeznie. A bonyolult geológiai adottságokkal rendelkező helyeken a burkolatnak összeomlásgátló tulajdonságokkal is kell rendelkeznie.